"Képzelj el
egy világot, mely szép
és igaz és
tökéletes,..."



Hol volt, hol nem volt, hegyen völgyön túl, volt egyszer egy Reiki Tábor…

Helyszín: Tarnica-tó.
Szállás: villákban
Résztvevők: 18 reiki-gyakorló
Időpont: 2005 július 23 – 2005 július 30

Kicsiny társaságunk egy szombati napon vágott neki az útnak az ismert ismeretlen felé. Kint gyönyörűen sütött a nyári nap, bennünk a kíváncsiság és a várakozás örömének tüze égett. És mert a szélrózsa minden irányából érkeztünk, Kolozsvár volt az első megálló. Itt gyűltünk össze kis csapattá, hogy nekivágjunk a közös kalandnak.

Kolozsvárról Gyalunak vettük az utat, majd onnan elindultunk fel a Meleg-Szamos kanyargós nyomdokán, egyre mélyebben a hegyek szívébe Tarnica felé. Volt, aki már ismerte a helyet és volt, aki nem, de szerintem mindenkit megérintett a látvány, ami bennünket fogadott: egy 87 méteres gát, egy 216 ha terjedelmű és 7 km hosszú tó és mindenek felett a csendes élettel-teli természet.



Szombat – 1. nap

A stabilitás, korlátozás, az irányítás, állhatatosság és szívósság napja

A szálláshelyekre való megérkezésünk után megkezdődtek az adminisztratív feladatok, mindenki talált magának valami tennivalót: szállás kiosztás, terem előkészítés, volt aki a konyhát vette birtokba, mások posztereket rajzolgattak, és olyan is volt aki csak élvezte a hely hangulatát. De unatkozni senki nem unatkozott. És ez így volt rendjén.

A napunk az első esti megbeszéléssel folytatódott. Az első fáradalmakon túl, mindenki kíváncsi volt mi lesz ennek a vége. Mi az a kincsesláda, minek a szemetes kosár, a műhely, és a lelki barométer? Ekkor már a falon lógott a Reiki öt alapelve is. Megbeszéltük az elkövetkező hét programját, konyhabeosztását és az egyéb játékszabályokat. Kiderült, hogy mit keres a falon egy láda, mi a szerepe a barométernek. (Persze ez nem mindenkinek volt teljesen világos már a kezdetektől, de ahogy teltek később a napok, egyre inkább belejött a társaság).


Kincsesláda: ide kerül mindaz, ami hasznos, ami tetszik, amit meg akarunk őrizni a tábor végéig, mert segíti a közös jólétünket, mert egy érték, esetleg egy kis csoda;

Szemeteskuka: a kincsesláda ellentéte, ide kerül mindaz, amitől meg szeretnénk szabadulni, amiről úgy látjuk, hogy akadályoz, hogy nincs szükségünk rá, csak mérgezi a közös táborozásunkat, a csapatunk hangulatát;

Műhely: amiről még nem döntöttük el, hogy hasznos-e vagy sem, amin még közösen dolgozni kell, hogy kiderüljön, kinccsé vagy szemétté válik;

Lelkiállapot barométer: itt jelezheti mindenki, hogy érzi magát közösségünkben (magányosan, unottan, vidáman, élettel teli, szerelmesen, segítő készen vagy segítségre várva, vagy csak egyszerűen el van szállva…)


És a meglepetések sorozata folytatódott: mindenkinek meg kellett írnia egy levelet, majd jött egy kis ajándék: egy kitűző a tábor emlékére.


Vasárnap – 2. nap

Az önkifejezés, életerő, az adakozó szív, szeretet, a nagylelkűség és alkotókészség napja, a hétköznapi örömök napja

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 szabadidő program (fürdés, kirándulás)
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
egésznapi program: a Reiki első alapelvének betartása - „Csak ma, nem leszek dühös”

Bár szombat este, megérkezésünk után nekikeseredett az idő és hozta a formáját (eleredt az eső), vasárnaptól kezdve Természet-anya kegyeibe fogadott minket. Ez, mint később kiderült egy kisebb csodával is felért, mert a tábor előtti és utáni hetekben is mindennapos vendég volt a borús ég és a hideg eső.

Korán kezdődött a nap. A köd még csak felszállóban volt a tó felszínéről, amikor „lelkes” kis csapatunk már reggeli tornáját végezte. Megmozgattuk minden porcikánkat, csak úgy pattogzott a rozsda az ellustult ízületekről. De a végén frissen és feltöltődve vetettük bele magunkat a …
… reggelizésbe.


És ha már az étkezésnél tartunk: közös megegyezés alapján, húsmentes, a szervezet számára könnyű, de mégis változatos menü volt felállítva. A napi konyhai teendőket minden nap más csapat (3-4 személy) vállalta fel, az ő feladatuk volt az, hogy elkészítsék a felvállalt menüt, terítsenek, majd utána elvégezzék a piszkos munkát. De ahogy szokás mondani - „ember tervez…”. Így a terítésben és leszedésben, mosogatásban és néha az előkészítésben is majdnem mindenki részt vett. Így gyorsabb volt és senki nem maradt ki semmilyen programból.

Ahogy túltettük magunkat a reggelin, elkezdődött az első közös Reiki-programunk. Hogy mit jelentett ez? Reikit minden mennyiségben. Különféle csoportos gyakorlatokat, néha egy kis beszélgetéssel és nevetéssel fűszerezve. Mindenki adott, mindenki kapott, és mire észrevettük, már ebédhez kerregett a hívogató szó.


Ebéd után nekivágtunk felfedezni a helyet. Néhányan csónakba ülve átkeltünk a tavon, megmásztuk a szembe lévő hegyet, hogy onnan visszanézve megcsodálhassuk táborozási helyünket. Mások inkább a szálláshelyünk környékét járták be, volt, aki gombát szedett, más virágot fotózott, és késő délután nem maradt ki a fürdőzés sem.

Vacsora után közösen kielemeztük a napot, szétválasztottuk a kincset a pelyvától, megbeszéltük, hogy min kellene még változtatni, egyeztettük a másnapi programot, felelősöket és feladatokat. Majd a jóleső munka után jöhetett a jóleső alvás és…



Hétfő – 3. nap

A szimpátia, az ösztön és intuíció, a változás és érzelem napja.

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 meditációs gyakorlat
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
egésznapi program: a betartandó alapelvek kibővülnek a „Csak ma felhagyok az aggódással” cíművel

Persze a vakációs hangulatú társaságnak ezen a reggelen sem volt könnyű a korai kelés, de ha már felébredtek, mindenki ott volt a tornán. Mégis csak jó volt a friss levegő, némi mozgás. Valahogy megadta az egész nap hangulatát. Így reggeli után már mindenki mosolygósan fogott neki a reikizésnek.

Reiki után nem maradt el a déli sportóra sem. Az előző napokban felfedezett pingpongasztal ugyancsak élvezhette próbálkozásainkat. És mi sem panaszkodhattunk. Labdacsatáinknak csak az ebédre hívó szó tudott véget vetni.

A délutáni program meditációs gyakorlatok lettek volna. De ha már ott voltunk a természetben, kár lett volna kihagyni egy percet is, hogy élvezzük a minket körülvevő szépséget, nyugalmat és szeretetet. Ezért a feladat „meditáció a természetben a természetről”-re változott. Így mindenki kiválasztott magának egy csendes kis zugot, egy fát vagy egy virágot, vagy ami épp magára vonta a figyelmét és megpróbálta átélni az üzenetet, amit számára az a létező nyújtott.


Az esti megbeszélés alatt minden résztvevőnek lehetősége volt megosztani tapasztalatait a többiekkel.


Kedd – 4. nap

A testi erő, energia, kezdeményezőkészség napja

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 fellazító gyakorlat
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
egésznapi program: a betartandó alapelvek kibővülnek a „Csak ma a hála érzése tölt el mindenért” cíművel

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Vagy nem. Reggel már mindenki rutinosabban mozgatta éledező tagjait. Kezdett érződni valami nyoma az addigi gyakorlatoknak. Persze nem legatyásodott, bemeszesedett öregurak találkozója volt eddig sem, de kora reggel ébredés után és persze a mindennapi mozgás nélkül senkinek sem könnyű 30-40 percet intenzíven végig tornászni.

A reggelivel való megbirkózás után kezdődhetett a délelőttöt átfogó reikizés, aztán a déli fürdőzés, ebéd és lazítás. Mert hát ez volt a délutáni program. Néhány humoros gyakorlatot próbáltunk megtanulni és elvégezni, mint például a „kutya megrázza magát” vagy a nevetés meditáció. És lám-lám nem mindig könnyű nevetni, főleg nem felszabadultan, a megszokott berögződéseink nélkül. Pedig mennyi mindent megold egy mosoly, egy nevetés, egy vidáman csillogó szem.


Az est érdekessége a padlizsán mellett a parázsban sült krumpli lett volna. A parazsat igen, a krumplit viszont már nem lehetett megtalálni a tevékenységek össze nem hangolása miatt. De sebaj, a vacsora még ettől eltekintve is isteni volt. Késő este egy páran kirándulni indultak, a közeli forráshoz kellett volna megérkezniük. A visszafele út valahogy hosszabbra sikeredett egy UFO-val való találkozás következtében… vagy csak egyszerűen a gátat látogatták meg esti kivilágítással???



Szerda – 5. nap

A gondolkodás, gondolatközlés, a mozgás és elmeösztönzés napja

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 szabad foglalkozás
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
Egésznapi program: a betartandó alapelvek kibővülnek a „Csak ma becsülettel dolgozok magamon” cíművel

Talán a legmegpróbáltatóbb nap volt az egész közül. Már az előző esti megbeszélésen is kisebb viták alakultak ki körülötte, egyesek kétségbe vonták hogy megvalósítható. Hogy miért? Mert reggel 8-tól este 8-ig a jelszó a csend volt. Csend reggeli közben, reikizés közben, főzés közben, de fürdés közben is.

Nehéz napnak néztünk elébe az azelőtt esti megbeszélés alapján, amikor is egy kompromisszum született a résztvevők körében: mindenki tiszteletben tartja a másik csend fogadalmát, de ilyen csend fogadalmat tenni nem kötelező. És jött a meglepetés: mindenki megpróbálta és egy-két apró incidens nélkül meg is valósult. Nem jöttek olyan szomszédok akikkel beszélgetni kellett volna, nem történt semmi olyan különös dolog ami miatt meg kellett volna szakítani a csendet. Sőt, még ebédet is tudtunk főzni, anélkül hogy hangos szó elhangzott volna. Persze, azért a konyhatündérkedésben jártasabb társunknak néha mutogatnia kellett, hogy mit kezdjünk magunkkal.

És a kis történet ami megtörte egy pillanatra a csendet? Ez egy számomra kedves barátunknak sikerült. Bár még csak akkor tanult úszni, sikerült épen kikecmeregnie a partra miután véletlenül vízbe esett. És nem kevés mosolyt csalt az arcunkra, amikor élménye elmesélésének lendülete közben eszébe jutott, hogy ma mintha csendben kellene lenni. Persze, alig várta hogy lejárjon az idő és befejezhesse a történetet és mi is, hogy hangosan együtt nevethessünk a történeten.

De az igazi meglepetés az esti megbeszélésen jött csak, amikor sorra számoltak be az emberek arról, hogy milyen is egy nap csendben, a saját gondolataiddal, hallgatva mindazt, ami történik és csak hallgatni a csend szavát…



Csütörtök – 6. nap

A szellemi és fizikai terjeszkedés napja

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 kirándulás
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
Egésznapi program: a betartandó alapelvek kibővülnek a „Csak ma, szeretni és tisztelni fogok mindent és mindenkit, aki él” cíművel

Az előző nap töltete még ott vibrált mindenkiben. Gördülékenyen ment torna, Reiki, minden. És már alig vártuk a délutáni kirándulást.

Délután autóba szálltunk és elindultunk még fennebb a hegyekbe a Meleg-Szamos nyomán. Először úgy tűnt, hogy az időjárás nem lesz velünk, cseperegni kezdett az eső és mi mentük és csak mentünk, mintha menekültünk volna előle, mind fennebb jutva a hegyekbe. Néha megálltunk és tanácskoztunk: visszaforduljunk vagy ne, menjünk tovább, de meddig? És egyszer csak kisütött a nap és mi fenn voltunk a hegyek tetején. Körülöttünk egy csodálatos frissen mosdott táj, és a hegyi levegőben a friss fű illata terjengett. Jó volt ott lenni és ha már ott voltunk, kipróbáltuk az íjászat mesterségét is. Mindenki kipróbálta és mindenki élvezte. A célt meglyuggattuk keményen. Majd az utolsó néhány percben, miután megpróbáltuk lelőni a felhőket az égről, hosszasan keresgéltük a veszőket.


Úton hazafele még megnéztük a tó felső végét, gyönyörködtünk egy kicsit a tájba, majd forrásvízzel feltankolva megtértünk otthonunkba. És az este sem múlt el nyomtalanul. Újonnan felfedezett énektehetségünket élvezve késő éjszakáig dúdoltunk, énekeltünk, táncoltunk. Már aki bírta szusszal. A többieket álomba ringatta dalunk és „Máké” akiről az ének szólt.



Péntek – 7. nap

A harmónia, művészet, egyetértés, szeretet és divat napja.

Program:
7.30 – reggeli torna
8.00 – 9.00 reggeli
9.30 – 13.00 Reiki
14.00 – 15.00 ebéd
15.30 – 20.00 alkotó foglalkozás
20.00 – vacsora
21.00 – esti megbeszélés
Egésznapi program: a Reiki öt alapelvének gyakorlása

Egyre közelebb volt a tábor vége. De igazából senki sem volt szomorú. Mindenki inkább az előtte álló nappal volt elfoglalva. Mert ez volt az alkotás, a művészet napja. A feladat egyszerű volt: mindenkinek alkotnia kellett valamit, amit majd megoszthat a többiekkel.

És mert ez volt az utolsó együtt töltött nap is, mint minden tábornak, ennek is egy tábortűzzel kellett végződnie. Így társaságunk egy része már kora délelőtt az erdőt járta, fát gyűjtöttünk, előkészítettük a helyet, összeraktuk a farakást. Ugyanakkor még volt egy titka a napnak. Egyikünknek születésnapja volt. És persze semmit sem tudott a vele kapcsolatos fondorlatosságról: születésnapi meglepetés készült.


Miután a fő előkészületek ránk eső része megvolt, öten csónakázni indultunk a tóra. Gondoltuk evezgetünk egy keveset, majd ebéd után megpihenünk. Valahogy nem így lett… Amikor elindultunk, még nem tudtuk, milyen hosszú út áll előttünk. Mert időközben eszünkbe jutott, hogy evezzünk fel a tó végéhez. Nem tűnt nehéz feladatnak, hisz autóval úgy kb. 10 percnyire volt a hely tőlünk. Csónakkal több mint 5 km-re. És ez nem kevés. Öten egy csónakban, tűzött a nap és mi csak húztuk és húztuk az evezőt. Néha már-már meggondoltuk magunkat, de aztán felülkerekedett bennünk a bizonyítási vágy és csak eveztünk tovább. És sikerült. Felértünk a tó végébe, hűsültünk egyet, és miután elvetettük a gondolatot, hogy gazdánkat magunk után hívjuk az autóval, elindultunk vissza felé. Visszatekintve, nem is a fizikai megpróbáltatás volt az igazán nehéz, hanem a nap. Nekünk fiúknak, akik eveztünk valamivel könnyebb volt, mert a lányok folyamatosan öntötték a hűs vizet a hátunkra, nekik már nehezebb, mert bőrük is sokkal érzékenyebb volt a napsugarakra, így, mire megérkeztünk, sikerült összehozniuk egy kis leégést is.


Az este nagyszerű volt. Mindenki bemutatta amit alkotott: volt méhviasz gyertya, kőfigurák, virágkompozíció, mandala, festmény, de volt aki furulyázott, verset mondott, vagy csak egyszerűen arról beszélt ami a lelkében volt. Majd kigyúlt a tábortűz és felhangzott a „boldog szülinapot…” és befejezésül egy fénykör-meditáció zárta a tábort.




Szombat – 8. nap

A stabilitás, korlátozás, az irányítás, állhatatosság és szívósság napja

Eljött ez a nap is, a hazautazás napja. Nem mondom, hogy könnyű szívvel indultunk útnak. Még elevenen éltek bennünk az elmúlt napok. De nincs megállás menni kellett tovább.

Így délelőtt megtartottuk utolsó megbeszélésünket, felragasztgattuk az utolsó kincseket a ládára, kiürítettük a műhelyt és a szemetest is. Még egyszer utoljára megnéztük a barométerünkön, hogy honnan indultunk és hová jutottunk. És előkerültek a nekünk címzett levelek is. Egyesek könnycseppel a szemükben olvasták végig mindazt, amit maguknak írtak terveikről és elvárásaikról.


Nem volt se rövid se hosszú az együtt eltöltött idő. De hasznos volt. Sokat tanultunk magunkról, másokról a Reikiről és a természetről. És volt idő mindenkire és mindenre. Élményekkel tele indultunk haza, hogy otthon, néha gondolatba újraélve ezt a hetet, ismét feltöltődjünk, és mindig bizonyosságként álljon előttünk: mindent lehet, ha igazán akarod.

Még sokat lehetne mesélni a táborról: hogy hogyan követtük napról napra egy őzlábgomba életét, amelyik villánk udvarába dugta ki a fejét; hogyan készült a legfinomabb pánkó, amit ettünk; milyen élmény megtanulni úszni; milyen jó barát lehet egy tölgy; mi a kapcsolat Petőfi és a Reiki között és hogy illeszkedik a laptop a természet szívébe ... De ezek már más mesék, más idők más estéire, tábortüzeire várnak...

Így befejezésként álljon itt inkább egy fotómontázs. Ez mindent elmond, még azt is, amit én esetleg nem ...